Ady Endre ŐRIZEM A SZEMED

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

A vers keletkezése:

A vers 1916 januárjában írta Ady Endre. A dátumból is látszik, hogy ekkor éppen zajlik az I. Világháború, amelyet Ady ellenzett. A vers A halottak élén című kötetében jelent meg.

1916 elején Ady és Csinszka az erdélyi Csucsa kastélyban éltek. A román fenyegetés abban az időben nagy veszélyt jelentett az azon a területen élőknek.

A vers műfaja:

Műfaja egyfajta elégikus dal. Az elégia a fájdalmat, csalódást, gyászt megéneklő költemény. A költő személyes érzelmeit, gyászát, fájdalmát kifejező dal.

A vers témája:

Ady retteg a háborútól, a világ pusztulásától, a saját betegségétől, a haláltól. A költő ezen időszakában Csinszka volt az egyetlen támasza, vigasza. Ketten közösen vészelték túl ezt a több szempontból is válságos időszakot. A versben Ady megnyugvást lel a küzdelmekkel teli élet után. A magát öregnek érző férfi támaszért, vigaszért fordul a fiatal, életerős Csinszkához. Ez a hazatérés verse.

Vershelyzet és címértelmezés:

Ady és Csinszka a földet érő egyik legnagyobb és legvéresebb háború az I. Világháburú kellős közepén az erdélyi Csucsa kastélyban éltek. Itt egymás vigaszai és támaszai voltak. A kézfogás a testi kapcsolat kifejezése a szem pedig a léleké. A szem tükrözi (mint rengeteg magyar közmondás és szólás is tartja) azt az erőt ami Ady-nak erőt ad a nehéz időkben, Csinszka lelkierejét. Az „őrizem a szemed” maga az elmondott folyamat.