Az ember legjobb barátja

Az egyik barátunk ajánlott egy kutyapszichológust, a menhelyről örökbe fogadott félős kutyánknak. A minap el is jött az illető és meg is nézte az ebeket.

Eredetileg egy kutyánk volt, de az ő öregedésével elgondolkoztunk egy kiskutyán, hátha lendít rajta egyet, és elkezdi tanítgatni. Mivel az idősödő kutyánk Mudi fajtájú és nagyon meg voltunk vele elégedve, ezért egy ugyanolyan fajtájú kiskutyában állapodott meg a családunk.
                Hosszú keresgélések után rátaláltunk egy 1 éves fekete színű szint úgy Mudi fajtájú ivartalanított szukára. Felhívtuk az ideiglenes örökbe fogadóját és rá 1 héttel már nálunk is volt a kis szőrgombóc. Megbeszéltük a részleteket és miénk is lett a kutyus. Jó pár napig nem is láttuk szinte, csak a kert sarkában, de ezt annak tudtuk be, hogy új hely, új arcok. Nem sokkal később az idősebb kutyus elpusztult.  Feltételezem ez is egy lelki stressz lehetett számára. Pár nappal később jöttünk rá, hogy a férfiaktól valamiért tart. Próbálkoztunk sok mindennel, de hiába. Arra jutottunk, hogy kéne mellé egy másik kutya, aki vezeti, tanítja és önbizalmat ad neki.
                Véletlen egybeesés folytán a szomszédunk úgy döntött, hogy elköltözik. Felvetette, hogy  a pár hónapja örökbe fogadott kutyáját nekünk adná, hogy ne a menhelyre menjen vissza. Ez egy keverék kutya.  Van benne egy kis tacskó, puli és ki tudja még mi. Ez a kutyus eléggé neveletlen, makacs, de sokat javított a helyzetén a félős kutyának, de nem eleget. Ez volt az-az ok, hogy kihívtuk a kutya pszichológust.

 Ki is jött az illető és meg is nézte az ebek viselkedését. Arra a megállapításra jutott, hogy ezt a kutyus bánthatták főképp férfiak és ezért elvesztette az önbizalmát a férfiak iránt. Elmondott, mindent, hogy milyen gyakorlatokat, és hogy csináljunk vele és akkor talán pár hónap múlva már nem lesz se félős se bizalmatlan. 

Az pszichológus mondott sok érdekességet a kutyákkal kapcsolatban.  Pl. egy kutyának a farka a „Hangulat barométere”. Ezzel nem sok újat mondtam, de azzal annál többet, hogy a kutya nem feltétlen boldog akkor, amikor csóválja a farkát. Inkább az izgatottságot jelzi.  E tévhit miatt is harapnak meg embereket a kutyák, hisz az ember azt hiszi, hogy boldog, pedig nem az. Ha a farka a kutyának a lába között van, akkor fél, ha pedig szimplán leengedte, akkor bizonytalan lelki állapotban van. Az olyan kutyáknál, akik türelmetlenek, mint az egyik kutyusunk, nála azt javasolta, hogy ő kapjon másodszorra enni, és egy gyakorlatot is javasolt. Azt, hogy megmutatjuk neki az ételt, de ha utána akar kapni, akkor egy határozott kézmozdulattal meg kell bökni és csak akkor odaadni neki az ételt, ha az ember szemébe néz. Ez agresszív kutyák esetén nem ajánlott, mert veheti fenyegetésnek is az állat. Továbbá a mi két kutyánkra ajánlott egy számomra eléggé furcsa gyakorlatot. A két kutyát egy pórázra kell kötni és elengedni őket. Így a félős kutya akarata ellenére is megy az önbizalommal teli társa után. E mellet még azt is mondta, hogy a kutyák sokkal egyszerűbben fognak fel dolgokat, mint az emberek. Az ember hiszi azt, hogy a kutya vele egy gondolkodási szinten van, de ezt téves. A kutya intelligens állat, de nem annyira, hogy tovább gondolkozzon. A pórázos gyakorlatnál nem azt fogja hinni, hogy a póráz miatt megy, hanem a társa miatt.

Több esetben a gazda viselkedése miatt változik a kutya rossz irányba. Azt hiszi, hogy jól csinálja, holott pedig nem. Ez után érdemes mindenkinek végig gondolni a háziállatával való kapcsolatát.